EGY GASLIGHTINGOLT NEMZET GYÁSZNAPJA

2023. október 7. – a nap, amely Izrael 21. századi történelmében mindent megváltoztatott. Aznap a Hamász és más palesztin fegyveresek betörtek Izrael területére, 1200 embert öltek meg, 251 embert pedig túszul ejtettek és Gázába hurcoltak. Ártatlan embereket hidegvérrel mészároltak le saját otthonaikban, az utcákon, autókban és óvóhelyeken. A Nova zenei fesztiválról menekülők közül sokan út menti betonóvóhelyekre zsúfolódtak, ahol a támadók kézigránátokat dobáltak közéjük, majd tüzet nyitottak az ott rejtőzködőkre. A túlélők közül volt, aki órákig holttestek alatt fekve tettette magát halottnak.

A kibucokban házról házra mészároltak. Meggyilkolt családtagokat találtak hálószobákban és védett helyiségekben. Csecsemőket, gyermekeket, anyákat és apákat öltek meg; volt olyan család, amelynek tagjait egymást átölelve találták holtan. Más családoknál a szülőket megölték, miközben gyermekeik órákon át egyedül maradtak a biztonsági szobában, és olyan eset is történt, amikor a gyerekek a tűzben és a füstben haltak meg, miután a szüleiket kivégezték.

A hidegvérű mészárlás legfiatalabb áldozata mindössze kilenc hónapos volt.

Három év telt el azóta, de mindezekre visszagondolni még mindig szívszaggató. Nehezen találom a szavakat arra, ami azon a napon történt, és arra is, ami azóta történik.

Tizennégy éves lehettem, amikor elolvastam Dr. Nyiszli Miklós Mengele boncolóorvosa voltam című könyvét. A holokauszt akkor, még szinte gyerekként, nagyon mélyen megrázott. Ekkor vált fontossá számomra, hogy a magam módján mindig is emlékezzek és emlékeztessek az áldozatokra és magára a történelemre, hogy ilyen soha többé ne történhessen meg.

Alig telt el 80 év, és újra azzal szembesülünk, hogy szisztematikus gyűlöletkeltés zajlik, és az antiszemitizmus napjainkban újra egyre nagyobb teret nyer, és ezt nem hagyhatjuk.

Egyre veszélyesebb módon zajlik a politikai átkeretezés és narratíva gyártás. Szomorú látni, hogy az emberek nem ismerik fel az egyre hangosabbá váló propagandát és annak hazugságait, miközben az igazság hangja egyre inkább elhalkul. De ne felejtsük el: nem mindig az képviseli az igazságot, aki a leghangosabb.

Éppen ezért nem maradhatunk csendben akkor, amikor erkölcsi kötelességünk megszólalni.